The Cube Project

Knowing about the fundamental human rights as stated in The Universal Declaration of Human Rights, is vital for understanding the basis for world democracy. Modelled after the nationwide Swedish “Cube Project”, initiated by the Raoul Wallenberg Academy in 2014 …

(Find out more about the Cube Project in the original website)

Az Addetur Kockája

A Cube Project a svéd Wallenberg Akadémia kezdeményezésére 2014-ben Svédországban indult program. Minden évben 30 svéd iskola dolgozza fel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának cikkelyeit oly módon, hogy egy 2x2x2 méteres fekete kockát rendeznek be belülről az adott cikkely alapján a gyerekek. A kockák különböző nyilvános helyeken kiállításra kerülnek.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát a II. világháború borzalmai után, az ilyen borzalmak megismétlődésének elkerülése érdekében 1948. december 10-én fogadta el az ENSZ. Nagyon fontos, hogy a gyerekek tisztában legyenek ezekkel a jogokkal. Ez a fő célja a Kocka Projektnek.

A projektet a svéd állam több országra – köztük Magyarországra is – kiterjesztette, így hazánkban idén harmadik éve, évenként két bevont iskolával fut a Kocka Projekt. Az idei tanévben a Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskola mellett iskolánk kapott lehetőséget, hogy részt vegyen a projektben. Iskolánk minden osztályát bevontuk a tervezési és kiválasztási folyamatba, a megvalósításban is az egész iskola részt vesz.

Élve a lehetőséggel, elkészült az Addetur Kockája is. A 30 cikkely közül az iskolai szavazáson az elsőt választottuk, s ez alapján került berendezésre a kocka. Az 1. cikkely a következő: „minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van”.

Szerettük volna, ha a kockát nemcsak nézni, hanem átélni is lehet, hogy a berendezése kipróbálásra ösztönözzön. QR kódok segítségével három életutat/embert ismerhettek meg a kockában a diákok. Elképzelhették, beleélhették magukat egy másik sorsba, életútba, mely elgondolkoztatta őket: vajon tényleg minden ember egyenlőnek és szabadnak született? És joga van? De mihez?

A három történetért – melyek részben fiktívek, részben valósak – köszönetet kell mondanunk diákjainknak: Graszl Marcellnek, Viski Rajmundnak és Murguly Elemérnek, valamint iskolánk tanárának, Galambos Csabának!

Élmények, gondolatok, vélemények a Kockában, a Kockáról – diákjainktól

„Ilyenkor azt érzem, hogy én mennyire szerencsés vagyok… nem tudom, mi lenne, ha nem tudnám használni a kezem.”

„Nagyon jó volt bent. Tetszettek az életutak, a berendezés. Jó volt!”

„Élveztem a nagy fekete dobozban lenni. Érdekes volt a feladatokat megoldani. Elemér helyzetében fura volt, de minden tiszteletem az övé, hogy így tud élni. Érdekes volt Elemér helyzetébe 2 percre belecsöppenni, főleg belegondolni, hogy ő nap, mint nap ebben a helyzetben él.”

„Nagyon érdekes volt számomra. Jónak találom, hogy csináltak egy ilyet. Örülök nagyon, hogy az egyik diákról is megtudhattam információkat. Furcsa érzés volt belehelyezkedni az írásmódjába, kipróbálni, hogy hogy ír nap, mint nap. Szívesen megnézném, hogy a másik iskola melyik cikkelyt dolgozta fel ebben a kis fekete dobozban.”

„Összességében nagyon tetszett és jó volt, de a rádiós rész kicsit szektás hatású volt számomra.”

„Egyszer a tavalyi tanévben már volt alkalmam beülni egy kerekesszékbe, de a mai alkalommal ellentétben a móka kedvéért volt. A mai pusztán a véletlen szülte döntés volt. A kosarast akartam kipróbálni, de nem tudtuk beolvasni a leírást.”

„A kocka projektben levő feladatok nagyon sokszínűek és tanulságosak voltak. Két szerepet próbáltam ki. Az első szerep, amit választottam, ismerős volt vagy legalábbis nagyon hasonló ahhoz, amivel nap, mint nap találkozom, saját bőrömön keresztül. A betegségem és a figyelmetlenségem miatt sokszor esek el vagy vagyok rosszul, emiatt ültem már kerekesszékben. Ekkor is és a mostani feladat során is azt tapasztaltam, hogy az agy próbálja valahogy másképpen megvalósítani azt a feladatot, mozdulatot, amit az egészséges ember könnyedén megcsinál. Mert az agy és a lélek pontosan tudja, hogy valahogy meg kell oldani. Büszkének kell lenni arra, aki így éli az életét. Nagy elfogadást és megértést érdemel. A második feladat is nagyon tanulságos volt. Fénybe nézés, zenebömböltetés közben kellett szöveget felolvasni. Elolvastuk az élettörténetet. Sikerült az autistákat egy kicsit jobban elfogadni, megérteni. Együtt tudtam érezni velük, beleláttam a fejükbe, értettem, hogy mikor mit éreznek. Mi zavarja őket egy váratlan és ismeretlen helyzetben. Az ismeretlen helyzetektől egy átlagos ember is megijed és értetlen lesz, de egy kor után megtanulja ezeket a helyzeteket kezelni. Az autizmussal élők is ugyanolyan emberek, csak sokkal érzékenyebbek, és bizonyos értelemben és bizonyos területen sokkal jobbak, mint mi, ezért sok mindenben a segítségünkre lehetnek, ha türelmet és időt áldozunk arra, hogy megértsük, megismerjük és elfogadjuk őket. Mert ők is ugyanolyan emberek és joguk van ahhoz, hogy egyenlőnek tekintsék és elfogadják őket. Egyébként ezt mindenki megérdemli.”

“Érdekes volt belegondolni abba, hogy milyen kis apróság is megtudja változtatni az ember életét. Elgondolkoztam azon, hogy lehet, hogy nekem is nehéz az életem, de nekik még nehezebb. Sajnáltam őket, hogy így kellett/kell élniük. De megmutatták azt, hogy bármilyen hátrányban szenved az ember is, ha akar és küzd eléri azt a célját, amire egész életébe vágyott.”

“Engem legjobban annak a fiúnak a története fogott meg, aki oda jár az iskolába. Hogy egy orvosi védőoltástól “bénult le”, és ez eléggé szomorú, hogy pont egy ilyentől. És ő az, aki elmondta, hogy nem sajnálni kell őket, hanem vele együtt élni.”

“Én nagyon együtt tudok érezni minden helyzetbe lévő emberrel talán azért is mert én más vagyok bele tudok érezni velünk. Mert én bele tudom képzelni helyzetükbe saját magamat.”

“Jól éreztem magam a kockában. Nagyon jó volt átélni, hogy mit érez a másik ember.”

“A kocka nagyon érdekes volt. Fejleszti az empátiát. A történetek is jók.”

“Nagyon érdekesek voltak azok a történetek, amiket olvastunk. Minden szereplő valamilyen szempontból nehéz helyzetbe került. Egyik elbeszélés azért érintett meg jobban, mert rájöttem, hogy egy barátomról szól.

“Elgondolkodtató volt hallgatni a különböző élettörténeteket. Kicsit nyomasztó volt a kockában bent lenni. Ilyenkor mindig elgondolkodik az ember hogy, hol is a helye az életben, és hogy mennyire különbözőek vagyunk.”

“Szerintem jól kitalálták, ügyesen elérik, hogy az emberek – még ha csak percekre is -, de el tudják képzelni a speciális emberek mindennapi gondot okozó problémáit.”



Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.